Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 22

Egerben a fűszál mind bánatnak hajlik,

Az én kedves rózsám rólam gondolkozik:

Rab vagyok, rab vagyok, szabadulást várok,

A jó isten tudja mikor szabadúlok.

Akkor leszen, rózsám, hazajövetelem,

Mikor kapufélfád piros rózsát terem;

Azt pedig jól tudod, hogy soha sem terem,

Igy hát nem lesz nekem hazajövetelem.

Kivánod-e rózsám, szabadulásomat?

Vagy jobban kivánod csendes halálomat?

Csak azért kivánom csendes halálodat,

Rabsággal töltöd el fiatalságodat.