Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 28

Megérem még azt az időt,

Sirva mégy el kapum előtt,

Megöleled kapufáját,

Ugy siratod a gazdáját!

Elmehetsz már házam előtt,

Nem vigyázlak mint ezelőtt.

Szólok hozzád egy vagy kettőt,

De azt sem ugy mint ezelőtt.

Elmehetsz már a kert alatt,

Nem kérdik hogy ki lánya vagy;

Ha kérdik is, csak azt kérdik,

Hány szeretőd lesz még őszig?

Elmehetsz már én előttem,

Szeretőt is tarthatsz tőlem;

Meg is csókolhatd én tőlem,

Szemedre sem vetem, szivem.