Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 34

Túl a hegyen, Tótországon

Ül a madár egy zöld ágon,

Tőrt vetettem a lábára,

De elrepült nem sokára.

Repdess madár, repdess szivem,

Tied vagyok, te légy hivem,

Siess vissza kebelembe,

Mert visellek hiv szivembe.

Im ha elszállt, hadd repüljön,

Csak a szive meg ne hüljön,

Hogy tavaszra visszatérjen,

Szivem czélját úgy elérjem.

Csak ne volna az irigység!

Szeretni nagy gyönyörűség.

Mert a ki szeret, kétszer él;

Jaj de minden irigytől fél.

Akár élek, akár halok

Tőled, kincsem, meg nem válok.

Én is ollyan barna vagyok,

Épen hozzád való vagyok.