Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 31

Szerettelek, kedves babám, a nyáron,

Fáradoztam tizenhárom határon;

Hol erdőben, hol mezőben, hol sáron;

Nem hagylak el, mig élek a világon.

Kedves babám, ha azt tudnád, a mit én,

Jaj de igaz szivű leány vagyok én,

Álnoksággal megcsaltad a szivemet,

A jó isten ugy áldjon meg tégedet.

Már ha elmégy, kedves babám, kivánom

Hogy az ut előtted rózsává váljon,

Még a fű is édes almát teremjen,

Az én szivem téged el ne felejtsen!