Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 32

Ne szomorkodj, légy vig,

Nem lesz az mindig igy,

Ki megszomorított,

Meg is vigasztal még.

Rab vagyok, rab vagyok,

Szabadulást várok;

A jó isten tudja,

Mikor szabadúlok.

Ha rabot volnék is,

Csak tied is lennék,

Virágos kertedbe

Gyomlálód lehetnék.

Ne szeress, ne szeress,

Mert nekem nem kellesz,

Elmult az az idő,

Mellyben voltál kedves.

Az egek is tudják

Szomoru szivemet,

Mert ők is hallgatják

Jajos beszédemet.

Mig ezt az unalmas

Föld hátát taposom,

Emlékezetedet

Könnyeimmel mosom.

Ha megszünik a bú

Szivemet gyötreni,

Még a halál sem fog

Onnét kitörleni.

A mit én mondottam,

Azt fogadtam ma is,

Hogy téged szeretlek

A koporsómban is.