Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 22

Istenem, istenem!

Vajjon mi lelt engem?

A szeretőm anyja

Átkozott meg engem.

Bár ha megátkozott,

Az csak mind oh semmi,

Csak rózsámat hagyja

Nekem csókolgatni.

Tudom akkor leszen

Nekem ő kedvesem,

Ha őt ölelheti

Gyenge fejü kezem.