Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 30

Azt gondolod, édes rózsám,

Hogy te megcsaltál,

Hogy helyettem más szeretőt

Titkon tartottál;

Engem bizony meg nem csaltál:

Hanem csaltad magadat,

Nem barna galambodat.

Vége légyen szerelmünknek,

Már most megmondom;

Azért ne is haragudjál,

Tudtodra adom.

Én is találok szeretőt,

Ki én hozzám hivebb lesz;

Ki megölel, hozzám fordul,

Jaj de is szépen megcsókol,

Velem vidám szókat szól.