Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 32

Bucsúznak szavaim

Te tőled, galambom!

Indulnak lábaim,

Megjött elválásom.

Könyeznek szemeim,

Örömem elveszett,

Reszketnek ajakim,

Oh szomorú eset!

Töröld le, galambom,

Sürű könyeidet,

Hogy meg ne emészsze

Szőke két szemedet.

Minden pillantásban

Rólam emlékezzél,

Lángoló szivemről

El ne felejtkezzél.

Köszönetet szólok

Hív szivességedért,

Miglen sirba szállok,

Égek jó szivedért.

Irva vagy, galambom,

Örökre szivemben,

Valamig piros vér

Folydogál eremben.

Utójára kérlek,

Rólam ne felejtkezz,

Hogy együtt vigadjunk,

Szüntelen ügyekezz.

Csak egy pár csókot adj

Uti költségemre,

Ha isten visszahoz,

Százat adok érte.