Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 37

Hervad az a rózsa,

Kinek töve nincsen.

Elhervadok én is,

Mert szeretőm nincsen.

Hervadj rózsám, hervadj,

Már az enyém nem vagy;

Mig az enyém voltál,

Piros rózsa voltál.

Piros rózsa voltam,

De már elhervadtam;

Sürű könyeimmel

Orczámat lemostam.

Jobb lett volna nékem

Világra se lennem,

Mintsem illy kinokat

Kelletik szenvednem.

Elmehetek már én

Alá s fel az utczán;

Nem mondják már nékem:

Gyere be, violám!

Gyere be, violám,

Csókold meg az orczám,

Én is megcsókolom

Százszor egymás után.