Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 35

Záporeső után

Eszterhaj megcsordul,

Talán még idővel

Szived hozzám fordul.

Te tettél fogadást

Én előttem nem más,

Hogy soha sem szeretsz

Én kivülöttem mást.

Hamis lelkü voltál,

Engemet megcsaltál,

Egy csókért, kettőért

Máshoz folyamodtál.

Azzal ne dicsekedj,

Ha megvetettél is:

Parancsol az isten

Talán még nekem is.