Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 21

Mig élek, szép lélek, nem felejtlek,

Elmémből, szivemből ki sem vetlek;

Én haljak, én muljak, én romoljak,

Előbb, hogysem tőled én megváljak.

Ha téged nem látlak, csak ohajtlak,

Mind éjjel, mind nappal igy kiáltlak:

Pin, pin, pin, pin, pin, pintyőkécském!

Kin, kin, kin, kin, kin, kincsecskécském!!