Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 10

Mint gerlicze madár,

Ki társátul elvál,

Jaj! kesergi társát,

Zöld ágra nem is száll.

Csak sohajt és fárad, valaholott megáll,

Mindaddig bujdosik, mig társra nem talál.

Az én életemnek

Is ugy vagyon sorsa,

Mert bokros bubánat

Azt igen futkossa.

Szivemet bubánat, mint partját, víz mossa,

Hervadni kezdettem, mint őszszel a rózsa.

E mellett keserves

Jajszót kiált én szám,

Mert többé nem látlak

Gyakorta, violám.

Elmegyek-e hozzád, nem tudhatom nyilván,

Láthatlak-e többet, avagy sem ezután?

Nálad nélkül leszen

Már egyedűl éltem,

Az idegen földön

Rettentő gyötrelmem.

Én soha te rólad el nem felejtkezem,

Valamig testemből ki nem megy a lelkem.

Csak egy gerliczécske,

Ártatlan madárka,

Ha társátul elvál,

Jaj, mint nem cselekszik.

Mód nélkül bánkódik, zöld ágra nem is száll,

Vizet felzavarja, ugy marad szomjazva.

Tudom, hogy tovább is

Kivánnál szolgálni,

Érettem szüntelen

Járni, fáradozni.

Sőt velem egy utra kivánnál indulni,

De minthogy nem lehet, csak el kell maradni.