Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 14

Jó napot, kedvesem, drága angyalom!

Utánad fáradok, nincs nyugodalmam,

Keresztűl a réten, völgyeken, hegyeken

Kiáltok, hogy hol vagy, hol én vigasztalóm?

Utánad könyűim hullnak sürűen,

Zokog fájdalmas sebes szivem;

Kérdeztem az embereket: nem látták-e kedvesem?

Mind azt mondják, hogy haragszik rám szüntelen.

Hát ennek oka, kedvesem, mi lehet?

Azt hallottam, készakarva gyülölsz engemet;

Ez az oka hogy elhagytál, más hivatalt választottál,

Igy felelvén egy valaki kedvesem előtt.

Csak szeress kedvesem, mig tart ideje,

Mig a rozmarinbokornak zöld a levele,

A papságból kimehetek, még téged el is vehetlek,

Nem vagyok még püspökünktől megeskedtetve.

Igy van igy, kedvesem, mert tiéd vagyok,

Ezután holtomig tiéd maradok;

Éjjel, nappal, reggel, estve, te vagy arany szinnel festve;

Szivemben fogsz ragyogni, mert tiéd vagyok,

Ezután holtomig tiéd maradok.