Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 18

Vajjon, mit irjak rózsámnak,

Legkedvesebb violámnak?

Reszket kezem, alig irok,

Hogy nem látlak, azért sirok.

Gyakran nézek házad felé,

Mind reggel, mind este felé;

Kikönyöklök az ablakon,

Még sem láthatlak, galambom!