Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 4

Panaszimat mondani nem merem,

Mert nincs nekem olly biztos emberem,

Csak te néked jelentem, istenem,

Fordítsd jóra már az én életem.

Itéltetem ezerféleképen,

Nem találnak bűnösnek semmiben.

A rosz nyelvek mégis rágalmaznak,

Angyalomtól fosztani akarnak.

Igaz ugyan, ki szeret, az szenved,

Rózsájáért mégis mit nem tehet;

A ki szeret, örömmel reménylhet,

Minket is hát, rózsám, az követhet.