Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 9

Édes dudu, duduskám,

Szép babukám, babuskám,

Alakom, angyalkám,

Pintyőke madárkám!

Tubám, tőlem ne repülj,

Hanem hiv fészkedbe ülj;

Lankadt ölembe dülj,

Nékem örömet szülj.

Osztozzál egy szivemmel,

Lelket végy egy lelkemmel,

Nevess beszédimmel,

Könyezz szemeimmel.

Vannak, kik reád vásnak,

Nem engedlek én másnak,

Sem a gaz szokásnak,

Bár sok vermet ásnak.

Téged, téged szeretlek,

Téged, téged kedvellek.

Csín- csillagom, kegyesem,

Lépes mézem, édesem,

Egy szóval mindenem;

Tudod, én istenem! –

Piros pipacs ajakid,

Kökény egy pár szemeid,

Pár czitrom melleid,

Sólyom tekinteteid!

Termeted keménysége

Szép testednek épsége,

Teljes egészsége,

És mi nemessége!

Bizony minden hibátlan,

Csinos, deli, ártatlan,

Minden porczikája.

Sziv remek munkája.

Azért mivel méltó vagy,

Tüzem hozzád égig nagy,

Enyhits harmatoddal,

És ugy bánj raboddal.

Nyitom minden eremet,

Föláldozom véremet,

Igaz életemet,

Tüz láng hív szivemet.