Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 15

Köszönetem nyujtom, kedves, jó szivedért,

Áldjon meg az isten minden jóságodért,

Mellyekkel irántam ártatlan okokban

Viseltettél.

Ne epessz, oh kedves már többé engemet,

Mert minden szavaid kín, keserűségek,

Intlek bús szivemre, néked mentségedre

Nem lehetek.

Lehetsz, oh még édes, egyszer örömemre,

Ha nem lesz kérésem szivbeli terhedre;

Koszorút karomra küldvén, áldozatra

Ha indulok.

Megteszem angyalom, ámbár nem szivesen,

Csak első áldásod tőled elnyerhessem;

Akkor is mindenkor kedves galambodról

Megemlékezz.

Soha el nem felejthetlek már tégedet,

Most utólszor intlek ugy mint kedvesemet:

Több szerencsét keress, papokat ne szeress,

Isten veled!