Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 13

Hiven szerettem,

Senkit mást nem kedveltem.

Kedvét kerestem,

Hibáit nem nevettem.

Mit vétettem, nem tudhatom.

Az az én bánatom.

Hogy most is ég indulatom,

Éledek, ha láthatom.

Bárcsak követnél,

Holtig állandó lennél;

Engem szeretnél,

Senkit mást nem kedvelnél:

Ugy bús napom felderülne,

Bánatom enyhülne;

Sápadt orczámon kedv ülne:

Könyekben nem fürödne.