Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 27

Juttassa eszedbe ez a kis nefelejcs,

Hogy engem szivedből soha el ne felejts.

Soha el nem felejt tégedet ez a szív;

Csak te is hozzája légy állandó és hív.

Én csak egynek vagyok igazán áldozó,

Soha nem szokásom, hogy legyek változó;

Jőj hozzám, mert vagyok régen várakozó;

Csak te is légy nálam holtomig lakozó.