Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 201

Már én majd csak ellesem,

Mire szorulsz, kedvesem.

Ha katonának elmégy,

Rólam azért le ne tégy,

Eszem adta!

Lóra vitéz, előre,

Szállj ki a harczmezőre.

Tiz évig elgyászollak,

Ha meghalsz, megsiratlak,

Eszem adta!

Árván hagysz már engemet,

Búba merült fejemet.

Gerliczeként nyögdelek,

Álmomban is ölellek,

Eszem adta!

Nyergelve a piripa,

Megy, de nem tudja, hova;

Francziára, törökre,

Jaj de itt hagysz örökre,

Eszem adta!