Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 215

Őszi eső, tavaszi szél,

Mikor már a nap is felkél.

E szomorú borongós nap

Kezdődött dél előtt tegnap.

Hallom neszét a felhőnek,

Tetején a hegytetőnek,

Leomlik ma éjszakára,

Estveli kilencz órára.

Istenem! már valahára

Adj szép időt viradtára,

Szánd meg szegény katonáknak

Sorsát, kik lógerban hálnak.

Tegnap este tisztát vettem,

Magamról ma levetettem,

Csupa lucsok, teli vizzel,

Nem győzöm már magam inggel.

Hol vagy rózsám? most láthatnál,

Tudom, hogy sírva fakadnál,

Mikor látnád, hogy az karom

Ölelésedre nem birom.

Képzellek gyakran álmomban,

Galyból csinált sátoromban.

De felébreszt őszi hideg,

Nincs köpenyegemben meleg.

Általázott köpenyegem,

Meg sem ismernél tán engem.

Vizes kabátom, nadrágom,

Az fórposztot abban állom.

Éjfél után két órakor,

Hallatik már az fikátor;

Kelj fel pajtás az früstökre,

Megyünk mindjárt az törökre.

Ott vár reánk, a mint hallom,

Szenvedésünkért jutalom;

Vagy az élet vagy az halál,

Valamellyik csak ránk talál.