Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 214

Erdélyország alsó felén

Háboruba mén a legény.

Karcsu leány int feléje:

Ne menj rózsám ellenségre.

Hadd menjek én, édes rózsám,

Majd megtérek a harcz után,

Fakó lovad ha oda vész,

Kihoz haza, barna vitéz?

Ne félj rózsám, ha megmarad

Kardom éle, nyes az utat.

Barna legény, ne váljunk el,

Nálad nélkül hervadok el.

Adj egy csókot, mást nem kérek,

Nem sokára visszatérek.

Egyet, kettőt, hármat, négyet,

Visszajövet megadd őket.

Nem megyek én a csatára,

Csak a szomszéd vásárokra,

Hozok neked szép rokolyát

Segesvárról, rá pántlikát.

Jaj te hamis, mint megcsalál,

Tán bizony hogy csókot adál?

Visszadom én százasával,

Akár egész garmadával.

Nem bánom én, visszaveszem,

Csak örökre maradj velem.

Veled vagyok, veled leszek,

Többé el sem eresztelek.

Nem dul török, sem a tatár,

Csak két szemed, a két bogár.