Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 212

Huszár vagyok, lelkem babám,

Az is maradok,

Szemed színű dolmányomon

Sárga gomb ragyog;

Uczu! peng a sarkantyum,

Csekély gondom, semmi bum,

Csak ugy vigadok.

Kard villog az oldalamon,

Tajték a pipám,

Veres csákó süvegemen

Leng a bokrétám,

Mind a mellett csak az kár,

Hogy tán nem is kedvel már

Hűtelen babám.

Oh te szivemet epesztő,

Kaczér szőke lány!

A huszárnak szeretője

Akad akarhány;

Nyájas, gyöngéd, deli, szép,

Olly takaros ollyan ép,

Mint a tulipán.

Mikor nekem jó kedvem van,

Boka hegedűl,

Mellém intek egy leánykát

A szebbek közűl,

S megforgatom, mig daczos

Babám szeme bánatos

Könyekbe merűl.

Selyem szőrű pej paripám

Száz aranyat ér,

Horkol, tombol, tüszkölődik,

Bőrébe nem fér;

Még egyszer és utólszor

Megugratom hajnalkor,

Babám kedveér.

Van-e széles e világon

Szebb a nótámnál?

Jöszte babám, béküljünk meg

Bájos hangjánál!

Megbékülünk ugy-e bár?

Nyujtsad ajkad… enyém már

Csókolóra áll.