Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 217

Eszem adta katonája,

Se országa, se hazája!

Se országa, se hazája:

Mégis piros az orczája.

Árva vagyok, tudod rózsám,

Nincs ki gondot viseljen rám.

Árvábúl lesz a katona,

Kinek nincsen édes anyja.

Én is árva legény vagyok,

Én is elbirok egy kardot,

Kit más szegény legény tartott,

És rá sok könyűt hullatott.