Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 208

El kell menni, nincs mit tenni,

Oh jaj, be keserves!

Marsot vernek, pedig ennek,

Engedni köteles.

Szegény fejem, mert felvettem

Hó pénzem, s ezzel kötöttem

Zászlómhoz hitemet,

Egész életemet.

Bár betegség, vagy más inség

Rongálja testemet,

Tüz, vagy tenger, éles fegyver

Fogyaszsza éltemet:

Akkor is végső csep vérem,

Hozzád von érzékenységem,

Mig tart lélekzetem,

Mig tart lélekzetem.