Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 202

Elküldötte Ferencz császár

Nyalka verbunkját,

Kitétette az utczákra

Vörös zászlóját.

Nosza, ide gavallérok!

Vigan tánczoljunk,

Tele borral az edényünk,

Vigan mulassunk.

Bor, pecsenye! de jó volna

Most mellé ülni,

De az atyám asztalától

Meg kellett válni.

Nem ugrálok, nem tánczolok

Most jó kedvemből,

Csak ugrálok, csak tánczolok

Kénytelenségből.

Felülök pej paripámra,

Elmasírozok,

Már én, édes kedves rózsám,

Többet nem szólok.

A kardomnak markolatja,

Tiszta ezüstből,

Ki van rakva csillagokkal,

Nem öntött rézből.

Ha erre a nap reá süt,

De szépen fénylik,

A mellyet sok édes anyák

Sírva könyezik.

Katonaság de szép élet,

Jaj de csak nézni;

Jaj de erős kinek kinek

Köztük szenvedni.

A ki eztet el nem hiszi,

Tessék beállni,

Lehet eztet rövid idő

Alatt próbálni.