Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 10

Tiborc (ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik).

Ni, boldog Isten! Mégis ő biz’ az!

Bánk bán – nagyúr —!

Bánk

Elárultattam?

Tiborc

Én

Tiborc vagyok, kegyes nagyúr – no, lám!

Bánk

Tiborc – (Gondolkodva járkál).

Tiborc

Igen – mert szólni kellenék

Nagy dolgokat —

Bánk

Melindáról?

Tiborc

Nem arról.

Bánk

Nem!

Tiborc

Lopni jöttem ide; mivel a szegény

Anya s gyermekek velem – (Elfojtódik.)

Bánk

No jól van – úgy.

Tiborc

Oh, én szerelmes Istenem! hiszen

Nem is figyelmez rám – Bánk! – bán! – nagyúr —

Bánk

Melinda! és mindég Melinda! – szent

Név! égi s földi mindenem javát

Szorosan egybe foglaló erős

Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,

Hogy abból a gazoknak is jutott? (Fellobban.)

Mennyben lakó szentséges atyám! ide

Mindentudásod égi cseppjeit!

Nekem – nekem, hogy e nagy fátyolon

Átlássak és eszemmel a halandók

Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

Tiborc

Nagyúr —

Bánk

S ugyan továbbra láttak ők,

Mint a szerelmes? És azért futom —

E én az országot, hogy addig itthon

Fojtsák meg üdvösségemet? – talán

Ez a királyos asszony azért tetéz

Munkákat a munkákra, hogy szemem

Elkábulásakor, szívemben a benn —

Lakó becsűletet megölje? – Jaj! —

S most már ezen setétben bujdosók

Volnának, akik engemet bolond

Álmomba’ szánva háborítani

Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó

Becsűletem felett rikoltanák:

“Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”

Azonban – ezek talán csak úgy fogadt

Szolgái voltak egy veszett irígy

Embernek, aki nyúgodalmamat

Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,

S döbbentni szívemet kívánta – (Megijed.)

Meg —

Döbbenni? ezt előttem egykor úgy

Festék le, jól tudom, mint egyikét a

Lélek betegségének – — – — – —

Az sem lehet hiszen szünetlen ép! (Reszketve.)

Bánk! Bánk! te nem mered kimondani

Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

Visszhang is árva gyengeségedet —

Tiborc

Oh szent teremtő!

Bánk

A szerelme-féltő

Bánk bán! (kacag) Tüdő, hazudsz! hazudsz!

(Fájdalommal fejét kezei közé szorítja.)

Mit nyughatatlanítsz setétes álom —

Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera!?

Hát a világnak egyik pólusától a

Más pólusáig, szerelmeimben, én

Miért öleltem mindent egybe? mért

Mindent? miért te benned, óh Melinda!?

S egy ember – egy haszontalan por – az

Ütné ki őtet karjaim közül?

Őtet!? Ki lenne az? Ki lenne az? – —

Világot, itt! világot! (hirtelen) A setétben

Ólálkodókhoz elmegyek. (Elmegy, amerre jött.)

Tiborc

No itt hágy. —

Ah, mintha jönnének – jönnek – csak el! —

Éhezzetek szegény férgek: nem ért

Még a lopáshoz ősz Tiborc apátok.

(Rettegve Bánk bán után siet.)