Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 8

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévő ajtócskában

mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott

tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás

azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.

Petur meglátván Bánkot, hátramarad.

Bánk (midőn mind eltakarodtak, előre siet).

Petur! Ha! – hogy mindent így kelletik

Találnom! —

Petur

Jaj kegyes nagyúr! sokat

Fogsz még te itt találni, ami akkor

Nem volt, midőn elmentél. Oh de hála,

Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

Bánk

Hazánk külön-külön vidékein

Jajt s bánatot találtam; s itt ime

Ellenkezőt találok, s nem tudom,

Melyik tehet rémítőbbé – Köjön

Táján talála engem a serény

Követ. Petur, miért hivattatál

Te engem vissza? még pedig titokban!

Petur (körültekint).

Titokban bán, titokban – azonban szólni

Itt nem lehet – hiszen magad tudod, sőt

Látod, (csúfosan kimutat) hogy egy jól megteríttetett

Asztal legyekbe nem szűkölködik.

Ezek donognak, és lehet talán, hogy

A titkom is kidonganák —

Bánk

Titok?

Petur (szinte súgva).

Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,

És még pedig setétben —

Bánk (megijed).

Bán!

Petur

Te is

Bele vagy keveredve, és ha veszteségre

Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.

Bánk

Bán! bán! hamar beszélj!

Petur

Nem, óh nagyúr!

Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak

Mindent az emberek, csak annyi, mint

Abban találni kedvet, hogy ha sok

Irigye, ellensége van: pedig

Mindenkor a legördögebb nadály

A sugdosó maga, – én az nem vagyok; de

Jőjj még az éjjel – itt ha eloszlanak —

Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! (El.)