Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 16

Gertrudis

Ottó! hát mi volt ez?

Ottó

Kedves királyi néném!

Gertrudis

Félre azzal!

Ottó

Ő – ő —

Gertrudis

Mi ő? mi ingerelte oly

Nagyon fel őtet?

Ottó

Szívem.

Gertrudis

Szíved?

Ottó

Az.

Gertrudis

Ottó!

Ottó

Mi lelt?

Gertrudis

Azt kérded, biborunk

Bemocskolója?

Ottó

Istenemre —!

Gertrudis

Mit?

Ottó

Tűrtesd magad —

Gertrudis

Ki vagy te? és ki én?

Az én anyám, s hazám Meránia

Szült téged? a nagy Berchtold vére így

Fajúlt el?

Ottó

Egyszer minden útakat

Számomra készíted – azután pedig meg —

Gyalázol!

Gertrudis

A célod nem; de a módjaid

Útálhatom. Magam készítek útat,

Mivel beteg testvérem megvidámítása

Volt késztetőm; nem tiltottam soha

Tőled szerelmet! Vidámság, öröm,

Minden csak a szolgálatodra volt;

S most fajtalan véred tilalmas úton

Melinda bírására csörgedez.

Itt áll ím a gyűlöltetett; s az a

Szép győzedelmes, kit meg kellett volna győzni,

Amott meg – útálván ezt, engem is

Kerűl.

Ottó

De hallgass meg!

Gertrudis

Meráni herceg —

Egy férfiú nem tud kifogni egy

Asszonyszemélyen; s egy Gertrudis – egy

Asszony tud országok felett megállni.

Ottó

Na jó! tehát lemondok róla.

Gertrudis

Le —

Mondasz? s te tudhatnád azt tenni? úgy

Lelkemre mondom hát nem is szeretted.

Ottó

Szerettem, esküszöm: de most eszem

Szólt fel.

Gertrudis

Hazudsz! – Az a tűz, melyet a

Természet alkotott az asszonyok

Szemébe, oly sebesen elragad,

Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös

Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész

Elhallgat: ekkor már az észbe bízni

Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán

Buzgó imádság által oltani.

Ottó

De könnyeit tekintvén —

Gertrudis (elkomorodik).

Sír is!

(Keserűen elmosolyodik.)

És

Te róla mégis le akarsz mondani?

Nem ösmered tehát az asszonyi

Szív gyengeségeit? sem a hanyatló

Virtusnak e fogásait? – Hiszen

Könnyezni kell, hogy áldozatja színlett

Becsét nagyítsa és a könny az a

Gyöngy, mellyel a halálos ágyba’ fekvő

Szép virtus ékesíttetik! Ki ekkor

Is még lemond, az oktalan – bolond.

Ottó (unatkozva).

Néném, tehát mi lesz kedved szerént?

Majd bíborunk bemocskolása, majd

Megvettetett szerelmem által a

Rád háromolható szégyen gyötör.

Gertrudis

Tudd meg, kicsinylelkű, hogy e dolog,

Ha Melinda érdemét temette volna

El, úgy kikergettetni kész lehetnék

Országaimból – és mégis, ha azt

Megérni kellene, hogy reám mutatva

Susogni hallanám: ni itt megyen

Gertrúd, az öccse kinek kontár vala

Melinda elszédítésében – Ottó!

Ottó

De Istenem! tehát szólj, mit tegyek?

Gertrudis

Te engemet megláncolál, s magadnak

Egy gödröt ástál, mostan mégis én —

Én húzzalak ki abból?

Ottó

Csak te, oh

Gertrudis! add tanácsodat nekem.

Hogyan lehessen enyim Melinda szíve?

Gertrudis (elsárgulva visszarezzen).

Hallatlan (Járkál; végre kikiált.)

Asszonyok! – — Megyek.

Ottó

Kegyes

Néném! (ölelni akarja Gertrudist).

Gertrudis (visszalöki).

Hah! Vessz el itt arany kalitkád

Ürében, árva bíboros teremtmény —

Mit gondolok veled! (Elsiet, az asszonyok követik.)

Ottó

Hah!

(A bosszúság és a szégyen közt habozván, végre kikiált.)

Bíberach!