Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 14

Bánk (az ajtócskán ismét visszajön).

Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?

(Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja.)

Oh véghetetlen, szent könyörületesség!

(Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón.)

Melinda

Ah oszlanak!

Ottó

Csak egy szót még, Melinda!

Melinda

Bocsáss!

Ottó (szavakat láttatik keresni).

Melinda! Oh mért kell nekem

Olyan nagyon szeretni, mint soha

Még nem szerethetett egy szív is! Oh

Mért kell nekem csak nyögni ott,

Hol minden érző szív megrészegedne

Örömébe’! – Mért hogy reményem, szerencsém

Vígságait haladja és szerelmem

Oly vágyakat nevelni kénytelen,

Melyek talán elmémtől fosztanak meg —!

(hevesen)

Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy

Az álmot útálnám, mivel szemed

Szememtől elvenné – a szelet, mert elragadná

Tőlem lehelleted’ – s a napvilágot,

Mert képedet csókolná tőlem el.

Eszelős szerelmem egy egészen új

Világot álmod őrültségiben,

Melynek csak Ottó a lakossa és —

Melinda. (Letérdel.)

Melinda (megretten).

Térdepelsz?!

Ottó

Előtted, akit

Imádok. Oh engedd meg gyermeki —

Báb-módra minden gondolatjaim’

Enyészni, és csak a Melinda édes

Nevével agyvelőm betölteni.

Melinda

S ő térdepel! – Bánk, Bánk emlékezek

Szavadra —

Ottó (felemelkedik).

Bánknak a szavára?

Melinda

Arra.

Midőn kezem’ megkérte, nem rogyott

Ő térdre —! szép se’ volt igen; de egy

Alphonsus, egy Caesar állott előttem.

“Szabad tekéntet, szabad szív, szabad

Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk

Igy szokta a szerelmes: aki itt

Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”

Ő mondta ezt, ámító! és bizony

Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.

(Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis.)