Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 11

Ottó és Biberach jönnek.

Ottó

Frissen – beszélj – találhattad magát?

Biberach (jelentőleg).

Találtam – a galamb helyett oroszlánt.

Ottó

Talán haragszik? Mit szólott?

Biberach

Hogy: eljön.

Ottó (örömmel).

Eljön!

Biberach

No csendesen! – Dicsérd csupán

Múltával a napot.

Ottó

Hiszen maga

Mondá Melinda, hogy eljön?

Biberach (fagyosan elmosolyodik s futva azon ajtóra veti szemeit,

melyen Bánk elment).

Maga.

(Hangosan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.)

Germanciust, ki elrejté magát,

Hogy majd kilesse, mit beszéllenek

Felőle, nem jó ám követni mindég,

Mert a szelíd Germancius tudá

Az indulatjait mérsékleni.

Ottó

Miért beszéled ezt nekem?

Biberach

Csak úgy —

Ottó

Te indulat nélkül való teremtmény,

Esmérlek-é immár én tégedet?

Vagy egy csodálatos embernek óhajtsz

Látszani úgy-e? – Légy nekem barátom.

Biberach

Én nem.

Ottó

Nem? és miért?

Biberach

Hogy más legyen.

Ottó

Derék.

Biberach

Azon bolondság, amidőn

Az állapotját elfelejti az

Ember, nevetségesebb, mint ha a

Természetét erején fellyűl feszíti.

Ottó

No, adj tehát tanácsot most.

Biberach

Miben?

Ottó

Te esméred Melindát —

Biberach

Tán – igen.

Ottó

Szólj!

Biberach

Hm —! minden, ami a fehérszemélyek

Szív-büszkeségeinek hízelkedik,

Egyúttal az már tetszik is nekik.

Ők a legundokabb kirugdalódzót

Is még dicsőségesnek esmerik,

Ha benne egy kis rendkívül-való van.

Egy herceg – egy királyi néne – egy

Kereszt – arany lánc, mind egérfogók

Az asszonyokra nézve.

Ottó

S a derék

Bánk bán, Melindára?

Biberach

Férj, kit szeret.

Ottó

Elvesztem!

Biberach

Oh, dehogy! A férj se várjon

Az asszonyának szívétől soha

Többet, csak amit egy becsületes

Kalmártól: ez bármilyen szentül is fel —

Fogadja a kiválasztott jószáginak

A félretételét – mégis hazud —

Egész örömmel adja által a leg —

Elsőnek, aki értek többet ád.

Ottó

Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?

Biberach

Ez éppen a fő bökkenő! Uram,

Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily

Esetben, mint az ördög, amidőn

Az elragadni egy bűnöst törekszik.

Ottó

Oh, hát enyim Melinda!

Biberach

Nem hiszem.

Ottó

Nem?

Biberach

Mért akarsz elvenni egy szerencsét,

Melyet nem adhatsz vissza?

Ottó

Biberach!

Mi lesz hát ebből? hisz’ egyszer így,

Máskor pedig másképp szólsz —

Biberach

Mert sem a

Búdban, sem a szerencsédben soha

Ok lenni nem kivánok.

Ottó (felbosszankodván; megvetőleg).

Ostoba! (El.)

Biberach (egyedül).

A repkedő kicsinyke lelkek oly

Sokan donognak a világba’, mint

A szúnyogok; de vajjon hol van az

Az ember, aki abban elhitetné

Magát, hogy ő közikbe tartozik?

Sokszor derék, ha egy ily ostobát

Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,

Hogy ő megént mást légyen kénytelen

Zavarni. Rajta csak kegyelmes Ottóm:

Ugorj! de Biberachod hátra áll.

S ilyen szegény egy ember? éspedig

Uralkodó ember! mégis kezében

A nénje szíve, akit egy nagy ország

Fél —! Tartományok hát csak machinák,

Amelyeket kis gyermek is megindít,

Ha félelem s reménység mindenik

Kereket helyén maradni kényszerít.

(Gondolkozik.)

Itthon vagyon tehát – Melinda a jel —

Jó, jó – — de csak vigyázva. Meglehet,

Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,

Hol a haszon – s miért ne húzzam azt?

Hisz’ aminek meg kell történni, az

Anélkül is megtörténik. (Kitekint.)

Ha! más

Oldalra a palásttal Bíberach.