Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 17

Biberach belép és parancsolatot vár. Ottó valamit akar mondani, de

ismét abbahagyja, ki is akar menni, de nem bír magával, és végre az

elmosolyodó Biberachon akad meg kérdő szeme.

Biberach (vállat vonít. Ottóhoz akar menni, de a kis ajtó figyelmessé teszi.

Végre megfogja Ottó kezét és az ellenkező oldalnak elejére kivezetvén ezt súgja):

Eredj utána – mutass előtte ki —

Derűlt tekéntetet – kérj engedelmet —

Mondd, hogy sokat hallottál a magyar

Feleségek állhatatosságáról – ez

Csak próba volt. Örömében még maga

Fog a királyné elvezetni hozzá,

S a résztvevésig úgy is megpuhult

Melinda tán öleléssel is köszön

El nem rabolt bizodalomért. Kikérsz

Elútazásod végpillanatán

Egy János-áldását üríteni.

Ott leszek én majd a pohárnok; a —

Vagy légy magad – ne, itt egy kis hevítő;

(Porokat ád által.)

Emez pedig nénédnek altató.

Ha ezt az álom elszólítja onnan

Te vissza is mehetsz Melindához megént —

(Elmosolyodik.)

Ottó (megrázkódik az öröm, félelem és Bíberach iránt való

útálat s szeretet között).

Irtóztató – de köszönöm. Úgy van! ő

Enyim bizonnyal. – (A királyné után siet.)

Biberach

Hogyha bőkezűbb

Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot

Is adhaték. Most jobb lesz tartani,

Jó herceg, a magyarsággal. – No csak menj!

(Le akar egy székre ereszkedni, de mintha valami jobb jutott

volna eszébe, halkkal felemelkedik, és a belépő Izidórának,

Ottó után mutatván, a másik oldalon elmegy.)