Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 15

Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,

hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll

hátulról; végre szúrósan felszólal.

Gertrudis

Hogy sokszor oly hivatlan érkezik

Az ember! és – (indulattal) mi volt ez itt

Melinda?

Melinda (keserűn).

Édes – mulatság —!

Gertrudis

Nem reményleném!

Melinda

Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,

Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,

Hogy a bojóthi Melindának nem illik

Falun magányban lakni, mert nagyúrné,

S alkalmatosságot szerzél nekem

Ezzel (Ottóra mutat) sok édes múlatságra is —

Oh, mert hiszen Melinda együgyű!

(Szinte illetlenül elsiet.)

Gertrudis (ajkát harapva néz utána).

A kis majom harap (szünet). Negyed napig

Előmbe nem bocsájtatik.

(Járkál, végre az udvariakhoz szól.)

Magam

Fogok maradni. – (Azok elmennek.)