Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 3

(PROLÓGUS)

Ottó és Biberach

Ottó (örömmel vonja be Biberachot).

Ah Biberach! Örvendj! bizonnyal az

Enyim fog ő – az a szemérmes angyal —

Enyim fog ő lenni, kiért sokat

Oly nyughatatlan szívvel éjtszakáztam!

Oh Biberach, enyim bizonnyal ő!

Biberach

Hm, hm, ugyan bizon! Melinda? jó!

Ottó

Oh, mely hideg! – mit is beszélek én

Ezen megúnt fagyos személy üres

Szívének, aki eddig sem tudá azt,

Hogy mit tegyen forróan érzeni.

Biberach

Ej, sőt igen nagyon tudom, kegyes

Herceg, hacsak reá találok is

Gondolni, könnybe lábbad a szemem,

Olyan nagyon tudom heves szerelmünk

Áldott javát savát megérzeni.

Ottó

Hallgass! – de mégis – halljad csak: Melinda —

Oh addsza halhatatlan életet,

Vagy csak szüntelen álmot, ég! – Örök

Mindenható! hahogy Melinda hold:

Endymion lehessek általa. – —

Halljad csak: ő – Melinda szánakoz

Rajtam, midőn komor tekéntetem

Tartom szegezve rajta, azt sohajtván:

“Miért nem maradtam a hazámba”. —

Biberach

Még

Innét az ördög ássa azt ki, hogy

Szeret.

Ottó

De sírt, midőn valék vele —

Sírt, Biberach!

Biberach

Nevetni vagy pedig

Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.

Ottó

Úgy, úgy; de a szemem közé se néz. —

Biberach

Páh, milliom! midőn nekem Luci

Nem néz szemem közé, előre már

Tudom, Lucim megént csalárdkodik:

Jó hercegem, vigyázz! talán világnál

Útálat a szerelme – és ha nem: mint

Bánk hitvesétől, meglesz a kosár.

Ottó

Akkor Melindáról lemondok és

Színlett feláldozásom annyival

Jobban kötöz szivéhez. Oh bizony

Egy asszony álma vajmi gyenge a szép

Hívségről, és – Melinda is csak asszony.

Biberach

De Bánk – az áldozat-kipótoló —?

Ottó

Ej, őtet a nagyúri hívatal —

Biberach

El fogja úgy-é majd vakítani?

Oh jó uram, csalatkozol, szerelmes

Bánk bán szemének íly titok nehéz.

Ottó

És még ma kell, hogy ő enyém legyen!

Szerelmet érzek én, s csak az meríthet

Vég nélkül édes Elysiumba, hol

Önnön szerelmünk önkirálynénk,

Szép életünk világa, valódi jó,

Forrása annak, a mi nagy, koporsó

Üregében élet, és kivánt jövendőnk

Egyetlen egy kezesse – az, de az! —

Biberach

Kárával a szegény hitesnek? Oh

Te elragadtató szerelem te! a —

Mely Éva csábítója volt, ugyan

Ilyen szerelmet érezett az a

Kigyócska. Prósit a fölöstököm!

Ottó

Embertelen! Most oktatásra nincs

Szükségem.

Biberach

Ej, hercegem, hiszen, – no – jó

Ottó

Távozz előlem —

Biberach

Imhol a királyné – —

Gertrudis (belép).

Ottó, no jőjj! látod, leereszkedek

S magam jövök hozzád: de mondhatom

Neked, hogy ez ma udvaromban az

Ily esztelenkedések közt utolsó

Fog lenni; mert azért, hogy a király

Után való bánatjaimat kiverjem

Fejemből, avagy téged hercegem

Örvendezőbbé tégyelek – soha

Jobbágyaim kedvéért nem áldozom fel! —

Te holnap útazol! —

Ottó (dörmögve)

Csak célomat

Érjem – ha a pokolba is – megyek.

(El, Gertruddal.)

Biberach

Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz, vigyázz; mert

Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos

Bánk bán – bajúsza egy végére tűz.

(Utánok ballag.)