Читать книгу Bank Ban - Katona Jozsef - Страница 13

Melinda s Ottó belépnek

Melinda

Távozz!

Ottó

Melinda!

Melinda

Távozz, mondom!

Ottó

Egy

Szót csak, Melinda —!

Melinda

Édes Istenem,

Mi lett belőle! —

Ottó

Énbelőlem?

Melinda

Ál —

Orcádból, undok ember! oh szerelmes

Jó Istenem, be megcsalatkozék!

Ottó

Oh én is – én is megcsalatkozék!

Melinda

Kiben?

Ottó

Melindában. Midőn bejöttem ez

Országba – mindjárt a szemembe tűntél.

Egy szív után esenkedék, hogy e

Szívem’ felosszam. A sok udvari

Szívek között – bocsáss meg – a tied volt

Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!

Melinda

Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem

Ide jönni és ezért nem ille Bánk

Bán hitvesének a magányba’ lakni?

Mert udvarunknak nagy szüksége volt

Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh

Ez fáj – kimondhatatlanúl.

Ottó

Midőn

Fülöp király ölettetése végett

Gyanúba jővén, szenvedésemet

Elbeszéltem, oly szerelmes érzés

Csillámla kedves könnyeidben —

Melinda

Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!

Ottó

Engedj

Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó

Többé nem az, ki volt. Ottó oda

Maradt Merániában: más terme itt

Már általad, Melinda. Akkoron

Levék teremtve, amidőn először

Megláttalak; mint gyertya által a

Világ lesz – úgy valék melletted, úgy

Követtelek; s levésemnek legelső

Pillanatában eltünt lételem.

Vétek-e ez?

Melinda

Oh én csak sírhatok!

Ottó

Melinda, kéméld könnyid záporát!

És mégis – esküszöm – drágák ezek

Előttem és vigasztalói meg —

Átkoztatott jövendőmnek —! (magában)

Helyessen

Mondád, ravasz kölyök!

Melinda

Sajnállak. – Oh

Herceg! Szerelmem által egy lehet

Csak boldog és szerencsés – az pedig

Bánk.

Ottó

Oh bizonnyal az ő – egy boldog ember!

(Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt

hosszasan homlokához nyomja.)