Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 100

Te édes-kedves társam,

Miféle szerződés ez?

Micsoda Isten írta,

Mikor szívünkbe írta?

Én puha, fehér párnám,

Min nem nyughattam eddig.

Lelkem szép muzsikája,

Mit nem hallottam eddig.

Bölcsességgel írott könyv,

Mostanig nem tanultam.

Én friss-jó egészségem;

Mily soká beteg voltam!

Én reggeli harangszóm,

Szép napos délutánom,

Szelíd, esteli lámpám,

Sűrű csillagos éjem. —

Ó, éjem, égem, kékem,

Te kedves kedvességem!

Csobogó, teli korsóm,

Friss, hajnali harangszóm,

Csendes, nyugalmas álmom,

Napfényes délutánom!

“Szerelem” – ezt már írtuk,

Prózába, versbe sírtuk.

Szerelem; – olcsó szó ez!

Szerelem! – így ne hívjuk!

Apám vagy és fiam vagy,

A mátkám és a bátyám,

– Kicsiny, fészkes madárkám,

Ideál; szent, komoly, nagy, —

Pajtásom, kedvesem vagy!

Hittel és emberséggel

Első te, kit vállallak,

Kit szívvel, szóval vallak

És álmomba se csallak.

Kit bántani nem hagynék,

Kiért tán ölni tudnék.

Te édes-kedves társam,

Miféle szerződés ez?

Micsoda Isten írta?