Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 92

Repkénylomb mélyén, mélyen,

Merev álomkevélyen;

Márványszeme csukott; —

Álló, nagy, ősi bálvány,

Örök vizek magányán,

Titokszerűn nyugodt.

– Arca: az Ismeretlen;

Vak kőbe süllyedetten

Még fel nem ocsudott.

Félrelief az anyagban;

(Az asszony léte abban)

A fej: a rég aluvó.

– Keble sokassan áldott,

Imletni a világot

Száz teli bimbaja jó.

Bár tompa fél-imetten,

Így nyujtja kérdezetlen;

Nagy, suta Adakozó.

Csípőtől lábig pólyák

Zsarnok kötéssel óvják

Nyithatlan mereven.

– Van-é rejtelme, mélye,

Sajátja, lelke, kéje?

Nem tudhatja senkisem.

Rótt állatokkal népes

Írása mit jelképez,

Olvassad így: Szerelem.

Néki egyremegy. Állván

Lombok, vizek magányán

A mélyen aluvó.

De imletni világot

Ezer alakkal áldott

Dús kebele örökre jó.