Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 12

– Adj Isten, jónapot, három sánta banya!

– Visszakerültél-e, nyalka szép katona,

Barnalaki legény? Tudod mi az újság?

Elszerették tőled Pataki Juliskát.

Igy kell neked járni!

Mondtuk mi azt régen az öreganyádnak,

A szeme se jól áll annak a leánynak,

Biz elunta várni! —

Kis ablakba reszket három gyertya szála,

Mint a hű szerető szíve vágyódása,

Várakozó búja, felzokogó szója,

– Barnalaki legény, térj be, csak egy szóra,

Mint azelőtt, régen – — – —

Ahányszor te nekem eszembe jutottál,

Mennyi könnyem hullott, nincsen annyi fűszál,

Se csillag az égen.

Három szál cigány az alvégi csárdába.

– Húzd rá az ebanyját! Bolond aki bánja!

Sírd ki a szép szemed, nem szánlak! Azér’ se!

Hátha nem is igaz? – Mégis igaz! Mégse!

Pataki Juliska!

Befellegzett nékem a csillagos estve,

Utam a kapudig a fű is belepte,

Nem találok vissza.