Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 3

Valahol egy szomorú asszonyt

Látott meg Don Juan,

Ki mint a porcellán, fejér volt

És csendes, szótalan.

Gondolta: Jó volna összetörni!

Megtudni, benn mi van?

A szívében mi van?

Közelbe ment, elnézte-nézte

S a szíve elszorult.

Ráismert! Egyszer ez a bálvány

Már a kezébe volt.

“Egy érintésre vége volna,

Kegyelem néki!” szólt.

– Törött szobrocska volt.