Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 22

VERSEK ÉS VERSFORDÍTÁSOK
VERSEK
TALÁLKOZÁS

Оглавление

Az asszony víg, dalos volt, – kacaja,

Mint hajnalidőn gerlice szava,

Felhangzott szüntelen.

A férfi nézte és ámulva szólt:

– Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt,

Én így nem ismerem!

Továbbment. S hogy talált egy szőke lányra,

Leült mellé és súgva magyarázta,

Hogy “mi a szerelem?”

Mikor füléhez hajlott mosolyogva,

Az asszony ránézett, féltőn, titokba:

– Igy sose bánt velem!

Nemrég – szerelmük végső idejébe —,

Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve

Magányos estvelen,

Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza,

Akartak még – s már nem tudtak egymásra

Rámosolyogni sem.


1902

Az élet útján

Подняться наверх