Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 43

A vadasi erdőt az Isten megverte!

Már a vadgalamb is elkerüli messze.

Tilos, tilos, tilos, fészkire nem járhat,

Kivágták alóla mind az öreg fákat,

Odvas, öreg fákat.

A vadasi erdőt nagyapám is vágta,

Egész falué volt mind füve, mind fája,

Békén legelt ott a legelő jószág is,

Békén virult ott a gólyahírvirág is

Az árnyékosába.

A vadasi erdőt, …nem tudni, mi végből,

Nagyon kerülgetik a tens’ vármegyétől,

Keményszavú urak bekerítik lánccal,

Mérik háromlábú, ravasz masinával

Egész héten átal.

A vadasi erdőn gonosz törvényt látnak:

Csúffá tették minap az édes anyámat,

A kerülő látta, venyige volt nála,

Öreg fejérül a keszkenőt nem szánta,

Zálogba kivánta.

Vadasi erdőre adót is vetettek.

Falubeli lányok szamócát kerestek.

Inzsellér úrfiak alkudoztak rája,

Sohase volt annak olyan nagy az ára

Vadasi határba.

A vadasi erdőt az Ég is megverte!

Az örvösgalamb is elkerüli messze.

Tilos, tilos, tilos! Fészkire nem járhat,

Mert kidöntögették a jó öreg fákat,

Odvas, öreg fákat.