Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 32

Bús ködruhába, nézd, leszáll az este.

Gyötri a csendet fuldokló ütem,

Az óra… Halld, amint ébredve-veszve,

Az összecsengést hasztalan keresve

Belehangzik a szavad s a szivem.

Most-most!… Hogy biztat egyre, mindörökre

S  e l ő b b r e  egy lépést se jár az óra! —

– Nem érzed-é, hogy sorsunk odakötve

A reszkető, ijedt kis mutatóra.

Hagyd a panaszt! – Száll még sok alkony árnya,

Együtt teázgatunk sok este még,

Kéz-kézben, csendes óra jöttit várva…

Utóbb elég lesz, neked is elég.

Kalandos terveket se foltozz váltig!

Marad az éltünk ünnepnapja ez.

Tán jobb neked, hogy valóra nem válik,

Tán jobb nekem, ha fészkünk sohse lesz.