Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 29

VERSEK ÉS VERSFORDÍTÁSOK
VERSEK
KERTBEN

Оглавление

Valamiért ez a sok rózsa

Úgy összeborzong, megremeg.

Könnyelmü, tarka violák is

Egymásnak csendet intenek.

Csitul a szellő, – lábhegyen csak

Kímélve, búsan közeleg, —

A legyintését féltve, óva,

Zajtalanul összefogózva,

Fogják fel néma levelek,

– Megilletődött őrszemek, —

Mik szegett fővel, sorra állnak

Ablakánál a kerti háznak…

Ott benn, – elgyötrött némaságnak

Kél hosszú, panaszos jaja,

Halkan, kisértőn, – mintha távol

Árnyak völgyéből hallszana,

Majd vergődő sikolyra válik,

Mint a lélekharang szava – — —

Ott benn – virágos kerti házban

Rettentő, fagyos elmulás van,

Az élet oda van, – oda.

A virágoknak asszonya,

Küzködve most haldoklik épen

Egy férfi szivében.


1903

Az élet útján

Подняться наверх