Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 29
VERSEK ÉS VERSFORDÍTÁSOK
VERSEK
KERTBEN
ОглавлениеValamiért ez a sok rózsa
Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmü, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, – lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg, —
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
– Megilletődött őrszemek, —
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak…
Ott benn, – elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kisértőn, – mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava – — —
Ott benn – virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmulás van,
Az élet oda van, – oda.
A virágoknak asszonya,
Küzködve most haldoklik épen
Egy férfi szivében.
1903