Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 23

Fehér a föld, fehér az ég,

S a hófúvásos táj felett

Kereng, leszáll, meg felrepül

Setét, zajos madársereg.

Szeret, gyülöl, eszik, iszik,

Csácsog, porol, él mindegyik…

Ki érti meg a csókaszót

S a varju-szívek titkait?

Csak egy fekete bús madár

Ül egymagában a fatőn, —

Gúnyaszt és nézi társait

Közömbösen, kételkedőn.

S a furcsa kérdés úgy gyötör

A többi száz talány között:

– Elvonult bölcs-é az az egy

Vagy boldogtalan számüzött?!