Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 20

Úgy-e, most jól áll a hajam megint!

És úgy-e, jól van szabva a ruhám?

Színes szalag, csokorba szedve mind,

Ilyen a szívem is, könnyű, vidám.

El innen csak! Sokadalomba vágyom,

Ahol repkednek balga kacajok,

Futószerelmek szállnak tüzes szárnyon. —

Nagy, halálos jókedvet adjatok!

Mulatni akarok!

És mégis, mégis, e homályos zúgban,

Csillapító csendben jobb volna tán,

Itt csak valami néma, tompa bú van

És béketűrő, mélységes magány;

Jobb volna itt maradni minden este

S az éjszakán, míg jön a virradat

– Behúnyni a szemem és várni egyre

Az idő, az idő míg elhalad

És betemeti azt a holt nyarat.