Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 6

Faluszépe: Marcsa, guzsalyosba, este,

Azt a csáti legényt hiába kereste.

Nem is várta végig, hazaindult lopva,

Futóvihar szele úgy érte az útba, —

Nyírfalombot rázta, szöghaját zilálta,

Dehogy is ügyelt rá, – hej, dehogy is bánta.

A dorogi búcsún ígérte, fogadta,

Verje meg az Isten, veretlen ne hagyja!

Vasárnapi misén Marcsa, faluszépe —

Fekete kendőbe – de fehér a képe.

Szomszédasszony súgja, szomszédasszony kérdi:

Mi baja? Ki tudja? – Mindegyik elérti.

Falu szép leánya, de jó, hogy nem látja,

Belevész a lelke forró imádságba:

– Veszendő életem nagy Isten, te látod,

Az én szeretőmön ne fogjon az átok…