Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 67

Vers libre

Most új dalok hegedősei járnak,

Tépett szárnyú, nagy viharmadarak,

Lázongás kereső, vad, nyugtalan árnyak —

Vajúdásuk termékeny, gőgös, szilaj álmak,

Prófétái ők démoni, ősi csodáknak,

– Ám betegek, bénák, furcsák, szomorúak.

Az új kobozok kúsza ütemre ha lelnek,

Múzsájuk az asszony, aki hattyut ölel:

És zengik, amit csak bomlott agyú sejthet,

Ihletük méregpor, bús mákvirág kelyhek,

Iromba daluk tép, zaklatja a lelket,

– Ám kobzukon a jövő szilaj himnusza kel.

És eljön a jövendő, amire várnak;

Egyenletes, szabad, munkás, erős,

Emberek jönnek, étkesek, vidámak,

Asszony, ki szürke, dolgos, rendes állat.

Szerelem, melyben nincs gyönyöre gátnak,

Ó, jaj – szegény, szegény sok új hegedős!