Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 78

Rámnyitja az ajtót

Anyám, már itthon vagy? – Há, lábujjhegyen szöktél be megint!

És ki köszönt a fiának? Anyu elfelejtett köszönni. Na, – szép!

Hol pislogsz a sötétben? – A kályha mellett ülsz? Odatalálok!

Megvagy!… Te buksi bagoly!… Mért olyan sütős-meleg a tenyered neked?

Öledbemászhatok?… Csak a néma nem felel, ha kérdezik szépen!

– ‘Iszen te mondtad, hogy a buksi bagoly a sötétben pislog!

Azért haragszol?… No lásd, hogy tudsz te beszélni, szívem!

Te, máma megittam cseppig a kávét. Nem hiszed? – Kérdezd csak Terézt!

Nem sírtam, míg mosdatott. És egy gombom se’ hibázik, nézd meg!

És tudom már ma mondani a k-át a torkommal így: kkávé, kkutya.

Ugye, mert én vagyok a te egyetlenegy okos fiad?

Rajzoltam máma egy Hófehért, de nem fért a koporsóba a lába. —

Ha nagy leszek majd és betűt rajzolok, mint te és adnak azért

Sok-sok pénzt, mint neked, – én mindennap fogok hozni

Kardot meg autót, meg kockát. – Vagy nem, teneked, nem azt,

Hanem tortát, meg könyvet, és kesztyűt, mint Hófehérnek a törpék.

És lovat meg puskát magamnak. —Te nem hoztál semmit ma nekem?

Én… csak tréfából kérdem! Én szeretlek, hanem is hozol!

Csak a rossz fiúk kérnek mindennap új valamit!

… Elmondod ma azt a verset, hogy: zig-zúg a jégcimbalom?

Ejnye anyu… Hát mért vagy te ma megint olyan…?

Valaki bántott? De megverem én azt egyszer egy fával!

Tőlem is a piros labdát tavaly elvette tudod

Egy rossz csirkefogó az utcán, – mert tavaly még kiscsacsi voltam,

De most már megnőttem és elverném, ha előtalálnám!

… Anyu! Hisz te még nem kaptál csókot! Azért?… Add csak az arcod!

Hajolj ide. Nem tudsz?… Aki nem mozdul, az lusta – érted?

Na, hozok hát ide egy széket és felmászok. Jaj, be nehéz!

Itt fáj – a homlokod? No, mindjár’ nem fáj, csak odaérjek!

Hopp!… Még egyszer!… Harmadszor… És egyet még ráadásba.

Így! Látod, hogy már meg is gyógyult?

Ugye kishuncut anyu? Semmi baj! Katonadolog!

N-n-na!…

De most már aztán játsszál velem!