Читать книгу Az élet útján - Margit Kaffka - Страница 72

Jöjj, nézd kicsikém!

Télies, szürke gallyak hegyén

Bársonyos, hűs pici rügybe zárva

Szunnyad a vén bokor ifjú ága,

Száz színes, illatos, dús virága, —

Itt benn vár, – pihen.

– Úgye, csoda ez, kicsinyem?

Halld, halld, a madár!

Fészket rak, hogyha párra talál.

– És őrzik, etetik, féltik, ójják,

A pici eleven sok fiókát

– Mind fura, nagyétű, hangos jószág,

S lassan – nagyranő.

– Fiam! Tietek a jövő!

Beh kék a szemed,

Amikor fénylőn visszanevet!

Kis ember, fiókám, szívem, vérem!

Virágom, levelem, – reménységem!

Minden árny, minden lomb téged védjen!

Élj dús tavaszt!

Áldott a dalod, az útad!