Читать книгу A nyaklánc - Egervári Gertrúd Mária - Страница 13

A SZABAD HÉTVÉGE

Szombaton délelőtt Gábor és Bea már kilenckor teljesen elkészülve várták az apjukat. Idegesek voltak. Lilia is ideges volt, de nem mutatta, inkább csitítgatta őket. Az időt kihasználva rávasalt az új, piros ruhájára, amit tegnap hozott haza a butikból. Leírhatatlan piros színe volt, nem korallszínű, nem is cinóber, valami a kettő között. Mélyebben kivágva, a szegése elöl dupla anyagon, finom, a színhez illő kis csillogó pajetákkal díszítve. Felvette, kifestette magát és rendbe rakta a haját. A gyerekek állandóan kérdezgették, hogy mit csinál. Gábor háromnegyed tízkor már pánikolt: Az apjuk biztos elfelejtett értük jönni!

Röviddel tíz előtt megérkezett. Ahogy kilépett a liftből, a két gyerek már az ajtóban várta. A férfi megállt és nézte őket, a gyerekek meg őt, míg Gábor félénken megszólalt:

– Apa.

– Gáborkám! – és kitárta a karját. A gyerek repült felé. Az apja felkapta, magához szorította, ekkor Bea is odaugrott és oldalról puszilgatta. Lilia az ajtóból figyelte őket. Róbert ránézett.

– Szervusz, Lilia.

– Szervusz, Róbert – de nem indult el felé. Róbert sem közeledett, csak nézte.

– Akkor, sziasztok. Mikor hozod vissza őket?

– Még nem tudom, valamikor holnap estefelé.

– Majd szóljatok előtte, hogy én is itthon legyek. Szép hétvégét.

– Neked is, Lilia. Neked annyi szépség jusson, amilyen szép te vagy. Tényleg megtaláltad?

– Tényleg.

– Légy boldog!

– Köszönöm – és becsukta ajtót.

Megérkezett, Ernő elkapta, magához ölelte, és csókolta, ahol érte.

– Édes csillag, most kezdődik a menyegző – és már vezette is a hálószobába.

– Ernő, még csak délelőtt van. Még nem is reggeliztünk.

– Miért, elő van valahol írva, hogy csak evés után lehet?

Eközben Liliát az ágyra döntötte.

– Nem bánnám, szerelmem, ha egyszer állva vetkőzhetnék, ezt a ruhát most vasaltam ki.

– De gyorsan!

– Versenyezzünk, hogy ki lesz előbb kész?

– Vedd fel a pongyoládat.

– Miután levetkőztem, öltözem fel?

– Bízd rám.

Ernő kibontotta az övét és szétterítette a pongyolát az ágyon, aztán Liliára feküdt és amennyire tudta, betakarta önmagát is a pongyola szárnyaival.

– Most jön a rubin násza!

– Egy megfulladt menyasszonnyal, mert agyonnyomsz.

– Pedig milyen romantikus lenne a piros szárnyak alatt – gurult Ernő mellé. Lilia kibújt a pongyola ujjából.

– Feküdjünk rá.

A konyhában kávéztak.

– Mit csinálunk ma?

– Reggel vettem néhány könyvet az ásványokról és a drágakövekről.

– Tehát olvasunk.

– Az első közös hétvégén? Majd öt év múlva.

– Öt év múlva kezded el őket olvasni?

– Akkor, ha öt évig már együtt éltünk.

– Menjünk el Renátához, ő ért a kövekhez.

– Gondolod, van ideje ránk?

– Megkérdezem.

– Szia, Renáta.

– Szia, Lilia, régen hallottam rólad. Tudom, egész nap dolgozol. Itt lenne az ideje, hogy egy kicsit lazíts.

– Azt csinálom a hétvégén.

– A gyerekekkel vagy?

– Nem, az apjuknál vannak. El szeretnék jönni hozzád Ernővel.

– A fafejű professzoroddal?

– Már a vőlegényem.

– Mi?

– Eljegyzett.

– Megáll az eszem! Ezt hogy csináltad?

– Nem én csináltam, a sors.

– Sok mindent történt, amióta nem beszéltem veled.

– Egy hete történt minden. Mikor jöjjünk?

– Ötkor egy angyal-csoportmunka lesz nálam. Gyertek most.

– Félóra múlva ott leszünk.

– Szia, puszi, várlak.

Ernő hallotta a beszélgetésüket.

– Tehát mindjárt indulunk, ezek szerint én vagyok a fafejű professzorod.

– Ki más? De most a rubinszívű lovagom vagy.

– Mit tud rólam Renáta?

– Inkább rólam tud. Hozzá jártam, amikor nagyon el voltam keseredve és valakivel beszélnem kellett. Ezt, mind pszichológus, csak megérted. Hozzád nem jöhettem, hogy a kilátás nélküli szerelmemről beszéljek irántad.

– Miért nem?

– Most vagy fafejű, de bükkfa fejű!

– Menjünk.

– Piros ruhában egy piros autóval… kár, hogy nincs egy piros ingem, vagy legalább zoknim.

– Nem kár, ez válóok lenne. Nem autóval megyünk, két megálló a metróval. Addig mesélek neked Renátáról.

Ölelkezve mentek az utcán.

– Renáta fiatalon rákbeteg lett. Kilátástalan volt a helyzete. Kezeléssel adtak neki másfél évet. Kétségbeesésében alternatív megoldásokat keresett. Valahogy rátalált egy látóra és elkezdett vele dolgozni. Bízott benne. Továbbá is kapta a terápiát, megoperálták és meggyógyult. Mindennel foglalkozott, ami akkor a nyitás után bejött Magyarországra. Röviden: úgyszólván elragadta a New Age-hullám. Majd meglátod. Fontos, hogy vedd le a cipődet, ha bemegyünk, és ne lépj a küszöbre.

– Viselkedni fogok.